Negyven nővérünk, hová mentek?
Kukán és kábán ülök, és morzsolgatom, ízlelgetem a hírt: Negyven pécsi nővér elindul szerencsét próbálni. Dolgozni. Megélni. Hazát, házat, családot, szerelmet, unokát hátrahagyva, 10-20-30 év tapasztalatával, tudásával, elindul. Mert élni szeretne, hitelt törleszteni szeretne, egy kis pluszt adni megfáradt szüleinek, útravalót kamasz gyermekeinek.
Mennek a nővéreink! A mi nővéreink mennek, akik eddig a mi vérünket vették, ha kellett, a mi sebeinket tisztították, a mi neveinket szólították a folyosókon, a mi fejünk alatt igazították meg éjjel a párnát, és a mi hozzátartozónknak mondták: „Nyugodjanak meg, csendben elaludt…!”
Mennek a nővéreink! A mi nővéreink mennek, Giza, a kikapós elvált asszony, Rózsika, a vallásos, kedves segítő, a szigorú Mária nővér, a lezser-tini Szabina, emberek, mennek a nővéreink… Hogy okkal, vagy ok nélkül dobják oda az ágytálat, a lázlapot, a gyógyszeres fiolát, nem kérdés. Okkal, és joggal. Onnan, ahol a média-piac percemberkéi, a VV macák és lacák milliós bevételekről susognak, ahol ezredrangú kerületi tv-adók dzsungelében elképesztő pénzek forognak, ahol kommunikációs és marketing-menedzserek segédei 200 ezer nettó fölött akasztanak, miközben egy főorvos nettója 170 ezer forint, nos, onnan, akinek van módja, el kell menni.
E sorok írója is elindult, anno, de akkor más világ volt. Ma már valóban nyitottak a kapuk, szabadok a pályák. Hát, ezért is mondom:
Menjenek a nővéreink! Hátha valaki felébred végre, a méltóságos döntéshozók közül, és nem csak pufogtat, de mond is valamit. valami okosat, fontosat, előremutatót.
Menjetek, nővéreink! Hiányoztok majd nagyon…. De menjetek. Hátra se nézzetek, csak előre. Induljatok.
Rába György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése