NOSZTALGIA

Páran szóltak, érdeklődtek, kerestek. Firtatták, hogy honnan tudok ennyit írni, honnan tudok ezt-azt, és hogy rakom össze a dolgokat, hiszen nem is vagyok szadai.
Haha.

Egy ötven évvel ezelőtti nyár jut mindjárt az eszembe,
1960 nyara, amikor a hamarosan hazalátogató öcsém született, itt, Gödöllőn. Júliusban, jó melegben, kicsit korábban, mint kellett volna.... Ahol e sorokat írom, ebben a szobában, az öreg Omelkáék laktak, három gyerekkel, sajnos, már többük nincs közöttünk, de Irénnel sokszor talákozom a piacon. Szemben, a pályán minden délután vérre menő meccsek zajlottak. Általában 17 óra után, mert a falubeli fiúk addig- dolgoztak! Horoltak, daráltak, permeteztek, etették az állatokat,kapáltak, erdőre jártak fáért, fát vágtak,vagy,mint a Röck-lányok, otthon tettek-vettek, főztek, mostak, bevásároltak. Ez utóbbiban magam is jeleskedtem, minden reggel 6-kor már a boltban vittem be a tejet, hogy első lehessek a sorban...

A délután azonban a játéké volt.
A FOCIÉ. Eszeséktől vagy hárman, Géza, Sanyi, Ferike, (néha Jóska); Hommonnai Pista néha, de Imre biztosan; Csordásék, Ványi Ipi, Csizmadia úr, Kerekes Imre és Zoli, Németh "Őzi", Rezgőék, Mészárosék, nagyritkán a Rudas-fiúk, a faluból Galambos Pista, az Elek fiúk közül valaki,Kupecz András, Végh Sanyiék, Olykor Tóth Laci,na, és Röck Klári- és persze, még sokan mások!

Óriási meccsek voltak a lejtős pályán
A kapufát vagy az erdőről hoztuk Imréékkel, vagy valami husángot leszúrtunk, és hajrá! A mai pálya egy részén az öreg Omelka 6-8 sor szőlője, bizony, megsínylette a derbiket, de Hajós nagyapám mindig elsímitotta a balhékat. Hogy hol mosakodtunk, honnan ittunk friss vizet, ne kérdezd, Olvasó!Nem ez volt a lén yeg, hanem a meccs, ami általában 12 rúgott gólig tartott, hatnál kapucsere....

Labdaművészek és kőkemény takarítók játszottak ott.
Kerekes Zoli, Eszes Géza, Németh Laci egy-egy húzása élményszámba ment,Csordás Laci, "Szuszi" Jóska olyan volt, mint a szikla, Kerekes Imre, Homonnai Pista nem volt egy virtuóz,de ha odaléptek, ott fű már az évben nem nőtt...

Néha egy-két ritka vendég is beszállt.
Ivánkó Jancsi traktorral járt udvarolni, föl a házba, nem árulok elé titkot, Eszes Ica volt a választott. Már az unokáik is felnőttek. A Hadháziék, később a Győri-fiúk is néha beszálltak, ők kicsit idegenek voltak, aztán Győri Éva férje Omelka Pista lett. Eszes Sanyi László Julcsit vette el, és az ő drága, korán elhúnyt fiuk Homonnai Imre "bácsi" veje lett. Itt voltak Komlósiék, Ungerék...Ott votam Ványi Mariska, Szekeres Ilonka lagziján, micsoda tratkta, éde Istenem.

Na ja, a Szőlőhegyen több ház nem volt.

Elszálltak az évek.
A családok egy része sógorságba-komaságba került, mindenki mindenkit ismert, becsült, és ez még ma is így van. Pedig mára megszaporodott a Szólóhegy. Drága nagypapám mintaszőlőjéből lett, van vagy 300 ház. Azok tulajdonosait még nem ismerem annyira, mint a régieket, ez igaz.

De a régi Szada? Soroljam fel a falubélieket is? A Molnárékat, Orosziéket, Farkasékat, Szekereséket, Puskásékat, Juhászékat,Bíróékat, Pojzeléket,hogy meg ne sértsek senkit!?

Meséljek a régen elhúnyt Farkas Jancsiról? Vagy Miháli Berci bácsiról, akivel 4 éves koromban már terményt vittem a telepre? Vagy hogy miképp "lőttem is le" légpuskával Homonnai Jóskát? Meséljek az 1960-as olimpiáról, amit a Csepiga tanár úr tv-jén néztük a mai varrodában? A mise utáni ping-pong csatákról? Az ősrégi pályáról a szentjakabon? Az öreg gazdákról, Farkas Béla bácsiról, az öreg Oroszi Sándorról, Molnár Andrásról?

Mesélek. És írok. Folymatosan és sokat. Mert Szada a miénk. Az enyém, a Tied, az Övé. A miénk, a Tietek, az Ővék. Valamennyiünké.